Amikor két ember összeköti egymással az életét, és kimondja a boldogító igent, akkor azt gondolják, hogy minden megváltozott, mintha más emberek lennének, pedig csak egy plusz láthatatlan szál fűzi őket össze, amitől sokkal szorosabb és bensőségesebb lesz a viszony – jó esetben – de igazság szerint a világuk, az életük nem változik meg. Nagyjából ugyanúgy csinálnak mindent, csak maximum jobban közel érzik egymáshoz magukat. Amikor azonban az ember gyereket vállal, és a kis trónörököst hazaviszik, ott érzik igazán, hogy feje tetejére fordult a világ és megváltozott az egész élet.
Ami addig fontos volt, az már rég értelmét vesztette, a filmeket felváltja a mesék birodalma, és ami régen nem fért bele az időbe, az már biztosan nem is fog soha, hiszen örül az ember, ha a nap folyamán legalább egyszer tud nyugodtan enni – mikor alszik a gyerek, vagy már nagyobb és óvodában van – vagy éppen tud venni egy negyed órás forró fürdőt, de az már tényleg a luxus kategória. Nálunk legalábbis így volt ez, és van a mai napig is. De azt bátran mondhatom, hogy nem bánjuk és nem bántuk egy percig sem.
Most négyéves a lányunk, és igazán okos, egy kis saját egyéniség már most. Természetesen vannak számára keretek és korlátok, amiket nem léphet túl, mert nevelni kell egy gyereket, de a személyiségét hagyjuk szabadon alakulni, hiszen nem cél számunkra, hogy késsel formáljunk belőle valakit. Próbálunk neki példát mutatni, de az utakat már gyerekként maga dönti el az ember – nyilván, keretek között, hangsúlyozom még egyszer. De például, hogy milyen képet szeretne a szobájába a falra, azt ő döntheti el és ő választhatja ki.
Így esett meg, hogy a négyéves lányom gyerekszobájába nem valami micimackós falikép vagy poszter került, hanem egy vászonkép. Igen, egy valódi, tájképet ábrázoló vászonkép. A legnagyobb megdöbbenésünkre, ő azt mondta, neki annyira tetszik az a táj – amit egyébként az előtér és a nappali közé nézegettünk – hogy szeretné, ha helyet kaphatna a szobájába. Természetesen háromszor megkérdeztük tőle, hogy biztos-e a dologban és mind a háromszor azt mondta, hogy teljesen biztos, ő ezt a képet szeretné kitenni a szobája falra. Mit tehettünk mást, hát megrendeltük neki.